NEMES GÁBOR: PUTYIN OROSZORSZÁGA

Egyébként pedig nem politológiai alapművet görget monitorán az olvasó, hanem hét éves tudósítói munkámból leszűrt tapasztalatokat, benyomásokat - egy pillanatképet arról az Oroszországról, amelyről mi magyarok annyi mindent tudni vélünk."

Nemes Gábor

Nemes Gábor 1948) második generációs tudósító, gyerekkorától fogva tanulta ezt az életformát. Moszkvában a Lomonoszov Egyetemen végzett közgazdász szakon. Hét év államigazgatási kitérő után győzött a családi tradíció, és 1978-ban újságíró, a Magyar Rádió munkatársa lett - természetesen külpolitikus. Nemzedékéből ő dolgozott a leghosszabb ideig állandó külföldi tudósítóként: 1982-ben Berlinben kezdte, majd Varsó, Bonn, Peking és Moszkva következett. Mindig rádiós maradt, bár egy időben sokat televíziózott és rendszeresen tudósította a hvg-t, illetve Varsóból és Budapestről osztrák és német lapokat is.

Jelenleg szabadúszóként Madridban él - miután 2011-ben a Rádió kiforgott alóla is). 1994-ben Pulitzer-emlékdíjat, 2002-ben Magyar Lajos-díjat kapott.

Részletek a könyvből:

„Néhány - a diktátorokra néha jellemző és személyes gyülöletből fakadó - túlzástól eltekintve mert azért személyes ellenfele a Jukosz olajcégtől megfosztott oligarcha, Hodorkovszkij immár kilenc éve börtönben ül), Putyin nem alkalmaz a szükségesnél, az orosz tradiciókban megengedettnél több erőszakot, igyekszik fenntartani a demokrácia látszatát és formai kereteit. Vagyis elég pontosan felméri, hogy az adott körülmények között mennyi autokratikus elnyomásra, leplezetlen erődemonstrációra van szükség ahhoz, hogy hatalma száz százalékosan biztosítva legyen. De ezen túl nem megy - viszonylag gazdaságosan él szinte korlátlan lehetőségeivel, saját rendszere elé önkéntes korlátokat állít és például az alkotmányt saját maga nem módosította - az elnökség idejének meghosszabbítását is Medvegyevre bízta. Ezt azért fontos megjegyezni, mert az ország méreteinél, nagyhatalmi státuszánál és a világgazdaság számára fontos szénhidrogén-vagyonánál fogva a külső korlátok jelentősége viszonylag kicsi, a magányos óriás Oroszország egész jól elvan akkor is, ha a Nyugat éppen haragszik rá."

*

„A tévéhiradók mindenesetre európai szemmel nézve elég furcsa táncrendet követnek. Gyakorlatilag minden adás legfontosabb anyaga az elnök Medvegyev elnöksége alatt plusz Putyin) kormányzásának bemutatása: ott ül a nemzet atyja a dolgozószobájában, vele szemben a raportra berendelt miniszter, főállamügyész, vagy egyéb beosztott politikus, hivatalnok és beszámol a „helyzetről" majd meghallgatja a legfelsőbb útmutatásokat és igéretet tesz azok haladéktalan teljesítésére. Hogy is áll most az árak ellenőrzése, a kaszinók bezárása, nyugdíjak kifizetése? - kérdezi homlokát ráncolva szigorú tekintettel Putyin és persze azonnal megoldja a problémát. Nap mint nap. Ez a látványkormányzás - kiegészitve a főnök helyszíni szemléivel és útmutatásaival - az orosz rendszer lényege: a lakosság folyamatosan érzékelheti, hogy a nemzet vezetője elnök, cár atyuska, főtitkár) szívén viseli az emberek gondját, kordában tartja a korrupt hivatalnokokat, gondoskodik az ő népéről."

*

„Egy nagy szibériai szénbánya egyik menedzserét egyszer megkérdeztem, hogy szenvedélyes műszaki ember létére miért vállalta el a bányától függő város láthatólag kényelmetlen polgármesterségét. „A cég utasított erre - de a város számára is sokkal egyszerűbbek így a dolgok, hiszen pénz, beruházás, bármifajta segítség eleve csak a bányából jöhet, a kommunális terveket pedig összhangoljuk a bánya igényeivel és lehetőségeivel." - mondotta emberünk. Aki szintén belépett a kormánypártba - ezzel biztosította hivatali tevékenységének hátországát és a vállalat érdekeinek érvényesítését. Más kérdés, hogy a központ néha kér is valamit: például megfelelő választási eredményeket, vagy bizonyos üzletemberek helyzetbe hozásá